Dr. Kerekes Fanni webkikötője

Honnan jöttem

Kerekes Fanni vagyok. Apukám nem orvos, viszont anyukám sem, így nem vagyunk egy tradicionális orvos família. Budapesten születtem, itt végeztem iskoláim, itt is dolgozom. Mondhatni kötöttpályás pesti vagyok, a szónak minden pozitív és negatív értelmében. Nagyon szeretem ezt a várost, egyáltalán nem szerepel a terveim között, hogy elhagyjam. Sokáig zuglói voltam, később belvárosi, majd vízivárosi lény, a jelenben épp egy újabb kerület, Erzsébetváros bugyrait ismerem meg. Kiegyenlítendő az örök ellentétet Pest és Buda között nemrég úgy döntöttem, hogy a város budai oldala után Pesten is gyakorolni szeretném a fogorvosi mesterséget. Bringázom is, autózom is, nem általlok néha tömegközlekedni is, igyekszem együtt élni a várossal.

Miért lettem fogorvos

Elvárható, hogy egy ilyen rovatban komoly és mélyenszántó, legalább három generációra visszanyúló történet álljon, bizonyítandó a szakma iránti elkötelezettséget. Az én történetem rövidebb. Mint a fogorvosok nagy többsége, én is voltam gyerkőc, így gyűjtöttem mindent, ami mozgott, de a szüleim örömére főleg azt, ami nem. Amire a legbüszkébb voltam, az a szobám falán lévő matricagyűjteményem. Aki szemtelenül fiatal, nem is tudhatja, hogy régen a tapéták nem voltak mindig ízlésesek, sőt néha tájképeket tapétáztak falakra. Esetemben kilenc négyzetméternyi őszi erdő ronda képe volt az ellenség, ezt kívántam gyarmatosítani öntapadó kis barátaimmal, és nyerésre álltunk. Aztán szüleim elvittek fogorvoshoz – biztosan nem ez volt az első alkalom, de a legemlékezetesebb. A vizsgálat végén ráébredtem, hogy ez a legjobb munkahely a világon, ugyanis a fogorvos, akire csak egy maszkos, de kedves mumusként emlékszem, elővett a szekrényből egy halom matricát, én pedig választhattam egyet. EGYET! Viszonylag gyakorlatiasan gondolkodtam már akkor is, így levontam a konzekvenciát: ha fogorvos leszek, nem kell választanom a matricákból, hanem az enyém lesz mind. MIND! Hát ennyi. Ezért lettem fogorvos. Persze segített a jó gimnázium és az ott oktatott latin nyelv is, meg az hogy anyukám inkább ügyvédnek látott volna szívesebben, és csak azért is… de a fő ok… hát azok a matricák voltak.

Tanulmányok

Ha valaki fogorvos szeretne lenni, az ő kedvükért röviden összefoglalnám, hogy ment ez az én időmben. Először persze az általános iskola, de azt viszonylag hamar lecseréltem a Fasori Evangélikus Gimnáziumra, sosem lehetek elég hálás az ottani tanároknak, amiért többet láttak bennem egy zacskó pattogatott kukoricánál, aztán 5 év Semmelweis Egyetem szintidő alatt teljesítve, ott minden csupa csont és bőr, végül jön a diploma, és 3 évente egy menetrendszerű szakvizsga, aztán hip hop és az ember lánya már 30 is elmúlt. A most következő néhány doktor, pedig azért felelős, amilyen lettem, karakterekben nem kifejezhető a mértéke hálámnak irányukban.

Dr. Götz Gergely
Dr. Lőrincz Ádám
Dr. Dercsár Veronika

Dr. Székely Zsolt
Dr. László Péter
Dr. Makra Krisztián

Tapasztalat

Minden nappal egyre több. Sokszor gondolják – esetleg csak remélik – a páciensek, hogy az orvos próbál empatikus lenni. Fogszabályozás terén én messze túlmutatok a hóhért akasztják kifejezésen. Eddig életem minden kétszámjegyű évtizedében volt valamilyen fogszabályozásom (tizen-, huszon- és harminc-évesen is), összesen öt éven keresztül. Ezért amikor felvilágosítom a pácienseket a várható kockázatokról és mellékhatásokról, akkor nem csak a tanulmányok beszélnek belőlem, hanem a nem túl távoli emlékek is. A fotográfián egyébként valóban az én 16 és 18 éves koromban készült mintáim, illetve a 26 évesen – már fogorvosként – történt fogszabályozásom látszik – és az eredmény, így 30-on túl. Legalábbis a felső állcsonton, az alsón még félkész vagyok.

Szabadidő

Bevallom, ellenőriztem a wikipedián:
Szabadidő szócikk

Ezt találtam. Szerintem felbecsülhetetlen kincs, ami… ritkán van. Tekintettel arra, hogy a fogorvos is ember, általában úgy töltöm, mint más, barátokkal, sporttal, utazással. Szeretek falat mászni, bár az oviban kishajó és nem karabiner volt a jelem, imádtam táncolni (hiphop) és utálok futni, de igyekszem megbarátkozni ezzel az ellenségemmel is. Jógázni pedig minden kollégámat elküldeném a görbe hátú munkavégzésünk miatt, de még én is csak kétszer voltam.